Bio/Öko jelölések

Biztosan már Te is feltetted magadban azt a kérdést, hogy: "Mi a különbség a tanúsítványon a biológiai, öko, bio, organic megnevezések között?" 
- Nos: SEMMI. Az elnevezés CSAK attól függ, hogy az adott EU-tagállam mely nevet / jelölést választotta. Magyarország pl. az ökológiai megnevezést választotta. A franciák a biológiait, az angol nyelvterületek pedig az organic jelölést / megnevezést használják. A lényeg: bármelyiket látod egy mezőgazdasági alapanyagon / terméken / élelmiszeren, akkor az teljesen megfelelő. 

Ki ellenőriz / tanúsít Magyarországon? 
- A Magyar Biokultúra Szövetség által létrehozott Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., HU-ÖKO-01 ellenőrzi a magyar ökológiai gazdálkodás 98%-át. A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-nek a nem élelmiszer kategóriában a bio-kozmetikumokra van érvényes előírásrendszere. Jogszabályok rögzítik az ökológiai gazdálkodás ellenőrzését és tanúsítását a termékek minősítését végző szervezettel szemben támasztott követelményeket. A hazai ellenőrző szervezeteket felügyeleti szerve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ismeri el és gyakorolja felettük a felügyeleti jogot.


Tanúsítás - Jog a bio jelölésre
Az ellenőrző szervezet a helyszíni ellenőrzés során rögzíti a termék-előállítási folyamat mindazon elemeit, amelyekre nézve vannak bio előírások. A felvett megállapításokat összevetik az előírásokkal, és amennyiben nincs, vagy csak elenyésző mértékű az eltérés, akkor kiadják a Minősítő Tanúsítványt . Ez a dokumentum hatalmazza fel a termelőt arra, hogy - a tanúsítványban felsorolt termékeit - ökológiai (biológiai, bio stb.) jelöléssel forgalmazza. A leírtakból következik, hogy a tanúsítás folyamat-orientált, és nem végtermék centrikus.

A biotermék fogyasztó legtöbbször környezet-tudatos fogyasztó is. Azaz a végterméktől elvárja az egészségbiztonságot, a termelési folyamattól pedig azt, hogy az nem károsítja a környezetet. Normális esetben a szokványos (nem bio) élelmiszerek sem tartalmaznak mérhető mennyiségben szermaradványokat. Ezért világos, hogy egy esetleges ilyen mentesség semmilyen információt nem hordoz arról, hogy használtak-e a termelés során környezetromboló, természetellenes, szintetikus szereket vagy nem. 
Összefoglalva: az ellenőrzésnek nem azt kell szavatolnia, hogy nincs szermaradvány a termékekben, hanem azt, hogy nem is használtak tiltott szereket. Ezért célszerűbb, hatékonyabb és az előírások természetéhez jobban igazodik a termelési folyamat átfogó ellenőrzése, mint az analitikai vizsgálatok elvégzése. Minden ökológiai jelölést alkalmazó termelő kell, hogy rendelkezzen a nevére szóló Minősítő Tanúsítvánnyal, amely részletezi az általa forgalmazható biotermékek körét. (Az ellenőrző szervezet természetesen bármikor végeztethet szermaradványokra laboratóriumi vizsgálatokat, sőt tiltott anyag felhasználásának gyanúja esetén ez kötelezettsége is.)

Mitől bio a bio? 
A bio-termék előállítás főbb előírásai és hazai gyakorlata
Az öko-termékek előállításának szinte teljes folyamatára vonatkoznak előírások. A jogszabályok alapján kidolgozott feltételrendszer előírásainak teljesítését kizárólag a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert szervezet ellenőrizheti.


-  Génmanipuláció
Az ökológiai gazdálkodásban a génmanipulált szervezetek és származékaik nem használhatók fel, vagyis nemcsak a "génpiszkált" transzgénikus növények termesztése és állatok tenyésztése tilos, hanem génmanipulált mikroorganizmusok és az általuk termelt anyagok alkalmazása is.

- Feldolgozott termékek
A feltételrendszer nemcsak mezőgazdasági termékekre, alapanyagokra vonatkozik, hanem a termék előállítás minden lépésére. Irányelv, hogy a mezőgazdasági eredetű alkotórészeknek 95 százalékának ökológiai gazdálkodásból kell származnia. Tilos az ionizáló sugárzással történő kezelés, és csak a feltételrendszerben tételesen felsorolt, közismerten ártalmatlan adalék- (pl. E 270 = tejsav, E 296 = almasav, E 330 = citromsav, E 500 = Na-karbonát, E- 948 = oxigén stb.) és technikai segédanyagok használhatók. Ökológiai termékek jelölése (azonosítása) Az ökológiai termelésre utaló jelzőként a terméken az "ökológiai" vagy "biológiai", szóösszetételben pedig a "bio", "öko" kifejezést kell alkalmazni, és az utolsó ellenőrzést végző ellenőrző szervezet nevét és kódszámát kell feltüntetni. A kereskedelemben sajnos gyakran találkozunk rossz példákkal, címkéken, reklámokban. Leggyakoribb, hogy olyan mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre is használják az ökológiai jelzőt, amelyeknek semmi köze nincs a hatályos előírásokhoz. Összefoglalva: az ökotermék csomagolásán, termékkísérő bizonylatain szerepelnie kell a következőknek: "Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó termék, ellenőrizte: (pl.) a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., HU-ÖKO-01".

- Átállási időszak
Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés átállási időszakkal indul, amely alatt a termelő már köteles betartani az ökológiai gazdálkodás minden előírását. Ez növénytermesztésnél a termőterületre vonatkozik, melynek időtartama két-három év. Az első 12 hónapban a termék még szokványosnak tekinthető, azt követően azonban már átállásiként forgalmazható, a következő jelöléssel: "ökológiai gazdálkodásra történő átállás időszakában készült termék". A takarmánytermő területek átállását követően (kivételesen azzal párhuzamosan) lehet az állatállományt is átállítani, amely időtartam az állatfajtól és hasznosítási iránytól függően 1,5 és 12 hónap között lehet. Az átállásból származó állati termék átállási jelöléssel sem hozható forgalomba.

-  A talaj termőképességének fenntartása, vetésforgó 
 A sikeres ökológiai gazdálkodás alapfeltétele termékeny, vagyis "élő", egészséges, jó szerkezetű, tápanyagokkal megfelelően ellátott talaj. Cél ennek a talajgazdagságnak a megteremtése, fenntartása. Az ökológiai gazdálkodás szemléletével nem egyeztethető össze a talaj nélküli (pl. vízkultúrás, kőzetgyapoton vagy szalmán történő) és a monokultúrás (vetésváltás nélküli) növénytermesztés. Az ökológiai szántóföldi növénytermesztésben a tápanyag-gazdálkodás és a növényvédelem alapja a szakszerűen kialakított vetésforgó, amelyet érdemes több évre előre gondolkodva megtervezni.
- Vetésforgó kialakításának szempontjai
A tápanyagigényes és a kevésbé tápanyagigényes növények, valamint a mélyen és sekélyen gyökerezők váltsák egymást, mert így elkerülhető az egyoldalú talajhasználat. A vetésforgóban feltétlenül helyet kell kapniuk a pillangósvirágú növényeknek is. A pillangósok a velük szimbiózisban élő baktériumok segítségével a légköri nitrogént kötik meg. Előnyös és gyakori némelyik növényt zöldtrágyázási céllal termeszteni. Ilyenkor termést nem takarít be a gazda, hanem a teljes növényt bedolgozza a talajba a következő kultúrák tápanyag ellátása céljából. A talajba dolgozott zöldtrágya növények jó szerves anyag ellátottságot és élénk mikrobiológiai tevékenységet biztosítanak, a mélyen gyökerező növények pedig a talaj alsóbb rétegeiből képesek a tápanyagokat felhozni. Kívánatos, hogy az azonos betegségre és kártevőkre érzékeny növények csak hosszabb idő elteltével kerüljenek ugyanarra a területre, ezzel csökken a súlyos fertőzések kialakulásának esélye

- Tápanyag-gazdálkodás
A cél, hogy a biogazdaságban megtermelt anyagok közül azok, amelyek nem jutnak piacra pl. trágya, szalma, szár, konyhai hulladék, nyesedék stb. kerüljenek vissza a gazdaság (lehetőleg komposztálva, bár egyéb forma is elfogadott) tápanyag körforgásába. Míg a szokványos gazdaságban sok esetben a trágya nyűg, környezetet szennyező anyag, addig a biogazdaságban érték. Nélküle nem záródhat a talaj-növény, növény-állat, állat-talaj szerves anyag (és tápanyag) forgalmi kör. Az ökológiai gazdálkodásban tilos mindenféle szintetikus műtrágya és kémiai eljárásokkal a növények részére felvehetőbbé tett, bányászott természetes anyag alkalmazása. Használni lehet viszont a gazdaságban képződött trágyán és az egyéb szerves anyagokon kívül egyebek mellett az egyes bányászott kőzet-készítményeket, gazdaságon kívülről jött komposztokat, trágyákat (csak extenzív állattartásból) is, élelmiszer-ipari melléktermékeket, valamint olyan mikroba tartalmú készítményeket, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét, segítik a foszfor feltáródását és bontják a növény-maradványokat.

- Védekezés kártevők, betegségek és gyomnövények ellen
 Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében a hangsúly a megelőzésen van. Nézzünk rá néhány példát: A helyes felépítésű vetésforgóban az azonos károsítókra fogékony növények időben egymástól távol kerülnek, ezzel csökken a fertőződés veszélye.
 
A biogazdák szívesen alkalmazzák a növénytársítást is. Ismert, hogy egyes növények kedvelik egymást, ilyenkor jótékony hatást fejtenek ki a teljes élet társulásra. A társ növények gyakran illataikkal, nektárjukkal, pollenjükkel csábítják magukhoz a hasznos rovarokat, amelyek a "közelbe maradva" már nem (csak) a csábító növényen, hanem a többin is kifejtik jótékony hatásukat. Esetenként a fő haszonnövény illatanyagát fedik el, amely így védve marad egyes károsítóitól. Számos, ma még a tudomány által nem ismert, de a gyakorlatban megtapasztalt finom kapcsolat létezik ezen a területen, amelyek segítik a biogazdát növényei megvédésében. A biogazdaságot jellemzi az általános (növény) higiénia is, ennek részeként nem engednek fertőző vetőmagot, szennyezett vizet és termesztési anyagokat a gazdaságba. Ahol az egyedi növénykezelés, vagy kis növénycsoportok csoportos kezelésének a lehetősége adott (pl. gyümölcsösben, palántanevelésben, kézzel kapált kultúrákban stb.), a megbetegedett növényeket, növényi részeket eltávolítják, ezzel is óvva a teljes állományt


Állattartás
Az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. Biztosítani kell a növénytermesztés és állattenyésztés egységét, úgy hogy a környezeti elemek (talaj, víz) egyike se károsodjék. Egyik legfontosabb szempont, hogy a tartott állatok által termelt trágya mennyisége összhangban legyen a képződő trágya elhelyezésre alkalmas termő terület nagyságával (legfeljebb 170 kg/ ha- trágyából származó - nitrogénnel terhelhető a termőföld évenként).

Bár nincs kifejezett tiltás az intenzív állatfajtákra, de ajánlott az ellenálló, betegségekre, egészségügyi problémákra kevésbé hajlamos -gyakran őshonos, vagy régóta honos- fajtákat tartani. A bio állattartás feltételrendszerében legfontosabbak az állatjóléti előírások. Az állatokat nem szabad ketrecben , sőt kötötten sem tartani, és a rácspadozat aránya is erősen korlátozott.
Biztosítani kell a száraz, almozott pihenőhelyet, és az állatok etológiai igényeit kielégítő területet nagyságot az épületben és a kifutón egyaránt. Az állatok elhelyezésénél még a társas viselkedési sajátosságokat is figyelembe veszik. Az állatok jó közérzete és egészséges fejlődése érdekében biztosítani kell a szabad levegőn való tartózkodás lehetőségét, a megfelelő mozgásteret az épületben és az épületen kívül, előírás, hogy legyen az istállókban elég természetes fény és legyen megfelelő a szellőztetés.
A takarmány zömében ökológiai gazdálkodásból származik.
Előírás, hogy a kérődzőknél a legeltetés maximális mértékű legyen. A fiatal emlősöket elsősorban anyatejjel kell táplálni. Tilos a takarmányhoz antibiotikumot, kokcidiosztatikumot, növekedés-szabályzó, illetve termelékenységfokozó anyagot, hormont vagy hormonhatású anyagot adagolni. Élelmiszer-biztonsági szempontból (pl. kergemarha-kór miatt is) fontos, hogy - a tejtermékeket, a hallisztet, és tojást kivéve - tilos állati eredetű takarmány etetése.

Az állategészségügy a megfelelő fajtára és a jó elhelyezési körülményekre épül. A beteg állatot szabad kezelni akupunktúra, homeopátia gyógynövények és gyógyító ásványok alkalmazásával, ha ez nem elég, akkor az állatok szenvedését, leromlását szokványos készítményekkel kell megakadályozni. Az ilyen kezelés nem lehet preventív, és csak korlátozott számban (évente egyszer-kétszer) alkalmazható, duplára növelt várakozási idő közbeiktatásával.


Méhészet
A közhiedelemmel ellentétben nem minden méz bio. A feltételrendszer szerint bioméz (pollen, propolisz stb. is) csak természetes növényállományból (akác, hárs, selyemkóró stb.) vagy bio növényekből (repce, napraforgó stb.) származhat. Előírás a megkötéseket tartalmaz a gyűjtés helyével, a méhekkel való kíméletes bánásmóddal kapcsolatban. A méhek- illetve a kaptár kezelésére csak természetes anyagok használhatók. A bioméhészet előírásai nagyon szigorúak, igen magas szintű szaktudást és biológiai szemléletet igényelnek.





A hazai ökológiai területeket, az öko-terméket előállító feldolgozókat és a forgalmazókat a Magyar Biokultúra Szövetség tulajdonában álló Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi. A KHT minden évben jelentést készít előző évi tevékenységéről. Ebben megtalálhatók a hazai ökológiai gazdálkodás legfontosabb adatai (területnagyság, vállalkozások száma). Az ellenőrző szervezet éves jelentéséből (www.biokontroll.hu) lehet tájékozódni a KHT legfontosabb ellenőrzési adatairól (terület, vállalkozások száma, termelésszerkezet stb.). 

No comments:

Post a Comment

Kedves Olvasó!
Ide írhatod észrevételeidet, megjegyzéseidet az adott témában, de kérlek, hogy a megjegyzésed ne legyen senkire nézve sértő, bántó és kerüld a fölösleges vita-helyzeteket, köszönöm!