Ez a cikk most egy kis betekintést nyújt az otthoni "bio"-kertészkedésbe. Azt is megtudhatjátok, hogy hogyan érhetjük el, hogy kertünk gazdag termést hozzon. Ennek természetes módszerei a komposztálás, a célirányos trágyázás, vagy a talajtakarás, a vegyek kultúrák telepítése, a vetésforgó ügyes alkalmazása, az ellenálló gyümölcs- és zöldségfajták ültetése, vagy a kártevők elleni vegyszermentes védekezés.
1. A TALAJ A DÖNTŐ
- Nem mindegy, milyen a talaj - ezt előbb-utóbb minden kertész megtapasztalja, többnyire a saját kárán. A talaj minősége gyakran nem felel meg a kerttulajdonos elvárásainak, mivel a különböző zöldség- és gyümölcsfajták csak a számukra megfelelő talajba ültetve hozzák a remélt terméshozamot. A kultúrnövények általában igényesebbek vadon termő társaiknál. A valóban termékeny talaj humuszban gazdag, könnyű és porhanyós. A sűrű, agyagos talaj - akárcsak a homokos, vagy kavicsos - általában kevésbé alkalmas növénytermesztésre.
De hogyan állapítsuk meg, hogy milyen a talaj a mi kertünkben? A válasz egyszerűbb, mint gondolnád: ehhez ugyanis nincs szükség szakszerűen felszerelt, drága laboratóriumra - többnyire elegendő, ha kissé alaposabban szemügyre vesszük a földet és elvégezzük az úgynevezett ülepítési, vagy iszapolásos próbát. :)
Ha javítani szeretnénk a talaj minőségét: két egyszerű, ám igen hatékony módszer áll a rendelkezésünkre - a talajtakarás és a zöldtrágyázás.
Mindkét módszert már a középkorban is ismerték és eredményesen alkalmazták a kolostorok kertjeiben.
- MILYEN A TALAJ A KERTÜNKBEN?
A talaj jellegét egyes alkotórészecskéinek finomsága határozza meg: a könnyű talajban több a durva szemcsés részecske és magas százalékban áll homokból - ez utóbbit gyakran szabad szemmel is látható kőszemcsék képezik.
A nehéz talaj viszont finom szemcsés, amelyet a magas iszap- és agyagtartalom okoz. Az agyagrészecskék már nem különböztethetők meg szabad szemmel - szappanos-ragadós tapintásúak - jól formálhatók. Az agyag síkosan kenődik, enyhén fényes.
A növények legjobban az olyan talajban tenyésznek, amely nagyjából azonos arányban tartalmaz homokot és agyagot, megfelelően tárolja az esővizet és a tápanyagokat. A magas agyagtartalmú talajban sűrűn helyezkednek el a finom alkotórészek, ezért vízáteresztő-képessége rossz és alig továbbítja a tápanyagot a növényekhez.
A túl magas homoktartalmú talaj viszont nem képes a víz és a tápanyagok raktározására. Egy ősi paraszti bölcsesség szerint tehát a homokos talajt humuszban gazdag földdel, a nehéz talajt viszont homokkal kell feljavítani.
- MI AZ ÜLEPÍTÉS ÉS HOGYAN IS CSINÁLD?
Ritka a tisztán homokos, iszapos, vagy agyagos talaj. Ez az eljárás megmutatja, milyen arányban vannak jelen a talajban a fenti alkotórészek.
Mi kell hozzá?
- 1 pohár tiszta víz
- 1 marék föld
Hogyan csináld?
- Dobjunk egy pohár tiszta vízbe egy marék földet a kertünkből és alaposan keverjük össze. Várjunk kb. 12 órát, amíg valamennyi alkotórész le nem ülepszik. Ekkor a következőket tapasztalhatjuk: mivel a homok áll a legnagyobb szemcsékből, először az ülepszik le az edény aljára. Ezt követi az iszap. Az agyag lényegesen puhább és könnyebb, így ez képezi majd a következő réteget. A legkönnyebb alkotóelem, a humusz kerül legfölülre, sőt részben a felszínen úszik.
Optimális talajösszetétel esetén majdnem azonos a homok és az agyag aránya és jelentős a humuszréteg vastagsága....
 |
| Erősen agyagos |
 |
| Homokos |
 |
| Részben agyagos |
... de ha a fenti eljáráshoz nincs kedved / türelmed, akkor figyeld meg, hogy milyen növények nőnek maguktól a kertedben.
Mivel minden növénynek megvan a maga kedvenc előfordulási helye, ezzel egyúttal a talaj minőségéről is megfelelő információkat nyerhetünk - így pl. száraz, kevés csapadékot kapó talajon csak mélyen gyökerező, jó víztároló képességű növények fejlődnek.
A nedves talajt ezzel szemben olyan növények kedvelik, amelyeknek nem jó a vízgazdálkodásuk, gyökereik pedig ellenállnak a rothadásnak.
Agyagos talajra - amely főleg alumínium-hidrogén-szilikát ásványokból álló, igen finom szemű, képlékeny, nagy víztartalmú üledékes kőzet - a vetési boglárka, a mezei aszat, a lándzsás útifű, a libapimpó és a gyermekláncfű jelenléte utal.
A laza, humuszos talajban - amely a földbe jutott állati és növényi anyagokból keletkezett termőföld - szívesen megtelepszik a tyúkhúr, a vadrepce, a füstike és a libatop.
A talaj magas nitrogén-tartalmáról árulkodik a csalán, a fekete csucsor. A sovány, homokos talajjal elsősorban a mezei kakukkfű és a madárkeserűfű éri be.
Ha a talaj mészben szegény, kertünkben veronika, pipitér és repcsényretek virít.
Az apró szulák, a pipacs, a lucerna és a gamandor a meszes talajt kedveli.
TIPP
- Ha tyúkhúrt találunk a kertünkben, feltételezhetjük, hogy a talajunk laza szerkezetű, humuszban és tápanyagokban gazdag. .)
- TALAJJAVÍTÁS
Ha már tudjuk, hogy milyen talajunk is van, hozzá is láthatunk annak célzott javításához - hozzákeverhetjük, ami hiányzik belőle. A természetben igen keresettek és fontosak a tápanyagok, ezért ezek a legtöbb talajból sajnos hiányoznak (főleg manapság). Ettől még nem kell azonnal műtrágya és vegyszerek után nyúlnunk - és személyesen is kérlek, hogy NE tedd! Okosabban tesszük, ha bízunk a természet erejében és zöldtrágyával, vagy talajtakarással próbálkozunk.
- Zöldtrágyázásnak nevezzük bizonyos zöld növények vetését és későbbi bedolgozását a talajba. Ennek a módszernek egyszerre több előnye is van: fejlődési ideje alatt a trágyanövény védi a talajt az erős hőingadozástól, a kiszáradástól és az elgazosodástól is! Ráadásul intenzíven fejlődő gyökereik fellazítják a talajt, elősegítve ezzel szellőzését. Ha a növény már elért egy bizonyos magasságot, learatjuk és egyszerűen otthagyjuk. :)
Miután elrothadt, bekapáljuk, vagy beszántjuk. Így végülis humusz képződik, amely javítja a talajt s egyszersmind tápanyagot is szolgáltat.
Zöldtrágyának elsősorban a hüvelyesek családjába tartozó növények alkalmasak. Ezek a gyökereiken élő rhizobium baktériumok segítségével megkötik a levegőben található nitrogént - így olcsó, ugyanakkor környezetbarát nitrogéntartalmú trágyához jutunk.
A zöldtrágyázás mindig akkor időszerű, ha egy ágyást nem akarunk azonnal bevetni, vagy beültetni. Ezért elsősorban kora ősszel van értelme, amikor a termés javát már betakarítottuk. A hajdina például kiválóan alkalmas a homokos talaj trágyázására. Kora tavasszal, vagy nyáron vetjük és nyár végén dolgozzuk be a földbe. A bíborhere is a hüvelyesek közé tartozik, nagy a nitrogén-megkötő képessége (vetési idő: tavasszal, vagy késő nyáron). A közönséges mézontófű ráadásul a rovaroknak is bőséges táplálékot nyújt (vetési idő: áprilistól szeptember elejéig). A fagyérzékeny növények a tél folyamán elrothadnak.
- A talajtakarás megvédi a talaj felső rétegeit az erős hőingadozástól, megakadályozza a sok csapadék okozta eliszaposodást, de ugyanakkor véd a kiszáradás ellen is. A talajtakaró réteg alatt a föld nedves és porhanyós marad, ami a későbbiekben elősegíti, hogy takarékosan bánhassunk az öntözővízzel. Ebben az esetben a gyomnövények is nehezebben tudnak elszaporodni.
Talajtakarónak bármit használhatunk, ami éppen a kertben akad: levágott füvet, lombot, a virág- és zöldséges ágyások zöld hulladékát - legjobb azonban, ha mindent felaprítunk.
A talajtakarás aranyszabályai - jó tanácsok:
- A talajtakaró anyagot mindig nedves és kellőképpen fellazított talajra borítsuk
- A frissen bevetett talajt nem szabad takarni
- A lombot és sövénynyesedéket 3-4 hétig rothasztani kell, mielőtt talajtakarásra használnánk
- A felaprított fakéreggel csak egyéves komposztálás után szabad beborítani az ágyásokat, mert friss állapotban akadályozza a növények növekedését
- Nedves, még zöld növényi anyagot csak nagyon vékony rétegben használjunk, mert ha tartós eső éri, légzáró réteggé tapad össze
- Talajtakarás közben ügyeljünk arra, hogy ne fedjük el a palántákat
- A szalma különösen alkalmas eperágyások takarására. Védi a talajt, a gyümölcs pedig tiszta és száraz marad
- A paradicsompalánták tövét saját zöld részeivel takarjuk, melyeket a mellékhajtások eltávolításával nyerünk
- A bogyós gyümölcsök, mint pl. a ribizli, málna, egres és szeder - kitűnő talajtakarója a faforgáccsal és fűrészporral kevert avar.
2. A KERTÉSZ ARANYA: KOMPOSZT
- A komposzt szó a latin nyelvből ered és eredetileg összetételt jelent. Pontosan erről van szó a kert esetében is: a háztartásban és - egy év leforgása alatt - a kertben keletkező különböző növényi hulladékokból komposzt-halmot hordunk össze. Az ebben létrejövő folyamatot rothadásnak nevezzük, ami nem más, mint a talajban élő legapróbb organizmusok, giliszták, bogarak és ászkák szívós munkája: ennek eredményeként jön létre a tápanyagban gazdag humusz.
A laza homok-, vagy a kötött agyagtalajt a komposzt termékennyé varázsolja, új erőt kölcsönöz a kilúgozott földnek. A talajjavítás leghatékonyabb módszere a komposzttal történő dúsítás.
Komposztkészítésnél tartsunk szem előtt néhány alapvető szabályt, a folyamat megindításához pedig használjuk nagyapáink különleges, fűszernövényekből készült keveréket, hogy megkönnyítsük kis kerti segítőtársaink munkáját. A gyógynövény-keverék meggyorsítja a komposzt érését. A füves növényi részek ásványi és tápanyagokban gazdagok, így szinte enzimként hatnak.
- A komposztálás Alfája és Omegája
A komposzthalom helyét úgy válasszuk meg, hogy félárnyékban legyen, ezzel megelőzhetjük a kiszáradását. Közvetlenül a földre helyezzük, hogy a giliszták alulról utat találjanak hozzá - ellenkező esetben kívülről, mesterségesen kell odajuttatnunk őket.
A húsmaradékok kivételével minden szerves, meg nem főzött anyagot komposztálhatunk, ami a konyhából, vagy a kertből származik. A nagyobb méretű, vagy keményebb darabokat - mint az ágakat, vagy a sövény nyesedékeket - aprítsuk föl.
A komposztdomb kialakításánál fontos szempont a laza szerkezet, mivel az érési folyamathoz oxigénre van szükség. Jól átszellőzik a komposzt, ha időnként átforgatjuk. A nagyon nedves részek összetapadnak és penészedni kezdenek, ezért tanácsos szárazabb részekkel vegyíteni azokat. A komposzt akkor érett, ha már sötétbarna és porhanyós.
Ha türelmetlen lennél....
.... a komposzt érési idejének gyorsítása:
- Olykor akár 2 évre is szükség lehet, hogy a komposztból jó minőségű humusz váljék. Különböző gyógynövények keverékkének hozzáadásával meggyorsíthatjuk az érési folyamatot - így a komposzt kora nyáron akár már hat hét alatt; ősszel három hónap; télen pedig öt hónap elteltével éretté válik.
A híres gyógynövény-keverék
Régi, jól bevált recept, amely többek között néhány gyógynövényként is ismert növényt tartalmaz.
Mire lesz szükséged?
- gyógynövénykeverék
- tölgyfakéreg
- egy kevés méz
- 6 kávéskanál tejcukor
Hogyan csináld?
- A következő gyógy- és fűszernövények leveleit és virágát lehetőleg délelőtt szedjük le: macskagyökér, csalán, kamilla, gyermekláncfű és cickafark. A sütőben 35°C-on lassan megszárítjuk, majd nagyon finomra őröljük és fajtánként elkülönítve tároljuk őket. Hat csepp mézet összekeverünk 6 kávéskanál tejcukorral. Mindegyik gyógynövényből, valamint az őrölt tölgyfakéregből 1-1 kávéskanálnyit a méz-tejcukor keverékéhez adunk. ez a mennyiség rendszerint egy évre elegendő.
A keverékből első alkalommal 2 kávéskanálnyit adunk 1/2 liter esővízhez, majd az egészet 24 óráig pihentetjük. Egy rúddal 5 lyukat fúrunk a komposztdombba s minden egyes lyukba 6 evőkanálnyi gyógynövényoldatot öntünk. A lyukakat finom szemcsés földdel tömjük be s kissé megnyomkodjuk. Szükség esetén megismételjük az eljárást.
No comments:
Post a Comment
Kedves Olvasó!
Ide írhatod észrevételeidet, megjegyzéseidet az adott témában, de kérlek, hogy a megjegyzésed ne legyen senkire nézve sértő, bántó és kerüld a fölösleges vita-helyzeteket, köszönöm!