Minek nevezzelek: bio, öko, natúr?

Manapság gyakran alkalmazott jelzők a "bio", "öko", "natúr" szavak, amelyeket az élelmiszerektől kezdve a napi használati tárgyakon át a vegyipari cikkekig a szórakoztató elektronika eszközeihez kapcsolva alkalmaznak a gyártók, forgalmazók azért, hogy termékeiket jobban el tudják adni. Ez azért sikerülhet, mert a Vásárlók számára a fenti jelzők pozitív üzenetet hordoznak: mégpedig azt, hogy az adott termék az élet (bio) folyamatainak, vagy a környezet (öko) sajátosságainak a figyelembevételével készült.

Gyakran ezek a jelzők sajnos csak reklámfogások, csupán félrevezető üzenetek a Vásárlóknak - hiszen: ahol a "bio", "öko", "natúr" jelölés feltételei nem szabályozottak, a termék pozitív tulajdonságai viszonylagosak - vagyis egészen mást takarhatnak, mint amit a Vásárló az adott termékek mögé képzel. 
Egészen más a helyzet a mezőgazdasági alapanyagok és az élelmiszerek esetében. Rájuk nézve az EU-ban - így Magyarországon is - jogszabály: a Tanács 2092 / 91 / EGK Rendelete írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet az adott termék "bio", "öko", "natúr" jelölésű. Ez azt jelenti, hogy a Fogyasztók és a Termelők között kizárt a félreértés és azt is, hogy szabálysértést követ el az, aki a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és ellenőrzési rendszerben előállított termékekre alkalmazza. 

A "bio" ("biológiai") megjelölés a legismertebb Magyarországon, bár a hazai jogszabályok az "öko" ("ökológiai") szó használatát írják elő. Az EU országaiban - saját nyelvükön - ugyancsak ezeket a kifejezéseket és rövidítéseket (bio, öko, eco, green, natur, stb.) alkalmazzák az "organic" mellett. 
A jogszabályi háttér miatt élesen elkülönül a bio élelmiszer az egyéb - divatos, de pontosan nem körülírt - olyan termékektől, mint az alternatív (= más), integrált (= speciális környezet-kímélő növényvédelemmel előállított), natúr (= természetes), reform, vegyszermentes, stb. elnevezésűek.